Pavlics István érdemesült esperes, kanonok, nyugalmazott plébános

Pavlics István plébános

Pavlics István Balozsameggyesen született 1934. szeptember 10-én. Szülei tanítók voltak, kilenc gyermeket neveltek.
Az elemi iskola négy osztályát szülőfalujában végezte, ahol szülei – szülőként is és tanítóként is – nagyon magas mércét állítottak elé mind a tanulásban, mind pedig emberi magatartásban.
A szentgotthárdi gimnáziumban töltött két év után kerül a szombathelyi Faludy Gimnáziumba, majd az ún. Kisszemináriumba. Itt érettségizett.
Papi hivatásának csíráit részben a családban, részben hitoktatói meghatározó személyiségében kereshetjük. A családban nagy hatást gyakorolt rá édesanyja imádságos lelkülete, édesapjának kemény szigora.
Teológiai tanulmányait a Győri Szemináriumban és a Budapesti Akadémián végezte, 1957. február 17-én szentelte fel Kovács Sándor püspök úr.
Nyőgérbe helyezik káplánnak, de felszentelése után fél évvel az 1956-os események miatt papi szolgálata megszakad. Szervezkedés vádjával két évre börtönbe zárják.
1964-ben került vissza az egyház kötelékébe.
Jánosházán 1976-tól volt plébános, 1990-től ellátta a zalaerdődi plébániát is. Plébánossága alatt folyamatosan hitoktat, karácsonyi műsorokat szervez, szívesen fogadja a középiskolás fiatalokat is egy kis beszélgetésre, éneklésre. Irányításával és vezetésével több, mint 30 éve működik énekkar Jánosházán. Aktívan szervezi a plébánia életét, irányítja a lehetőség és szükség adta beruházásokat.
Elindítója, lelki vezetője és tanácsadója a Rózsafüzér Társulatnak és a Karitász Csoportnak. 1993-ban megalapította a Szent Imre Általános Iskolát.
Soha nem feledkezik meg arról, hogy elsősorban pap, akinek Krisztus lelkületével kell élnie hívei körében.
1997. március 15-én a Vas Megye Közgyűlése által adományozott kitüntetést vehetett át.
1996-ig, ameddig egészségi állapota megengedte, végezte a hitoktatást.
Folyamatosan gondot fordított a nevelőtestület, de az iskola valamennyi dolgozója szakmai és lelki képzésére. Megnyilvánulásait mindig az önvizsgálódás és a jövőbeli célkitűzések megfogalmazásának kettőssége jellemezte. Szavaival megfogalmazta, tetteivel bemutatta, mitől katolikus a katolikus iskola.
Abszolút mérce: csak olyan követelményt állított, amit maga is teljesített. Figyelembe véve a képességeket, a dicsérettel és a kemény szigorral egyaránt teljesítményre ösztönzött. Prédikációi ma is lebilincselően hatnak gyermekre és felnőttre egyaránt.
Egyházmegyei megbízatásait is lelkesedéssel, kitartással, tudása legjavát nyújtva teljesítette.
Nyugdíjazása után, 2009-től a Jánosházi Plébániához tartozó Zalaerdődön él nyitottan a világ felé.
„Drukkolva gondolok arra – fogalmazta meg egyszer -, hogy a Krisztus által elképzelt papi életnek mennyire tudok megfelelni. Teszem, ameddig a Jóisten akarja, úgy, ahogy Szent Ágoston mondotta: „Én veletek együtt akarok keresztény lenni és értetek pap.”