Pavlics István érdemesült esperes, kanonok, nyugalmazott plébános
Pavlics István plébános
Pavlics István Balozsameggyesen született 1934. szeptember 10-én. Szülei tanítók voltak, kilenc gyermeket neveltek.
Az elemi iskola négy osztályát szülőfalujában végezte, ahol szülei – szülőként is és tanítóként is – nagyon magas mércét állítottak elé mind a tanulásban, mind pedig emberi magatartásban.
A szentgotthárdi gimnáziumban töltött két év után kerül a szombathelyi Faludy Gimnáziumba, majd az ún. Kisszemináriumba. Itt érettségizett.
Papi hivatásának csíráit részben a családban, részben hitoktatói meghatározó személyiségében kereshetjük. A családban nagy hatást gyakorolt rá édesanyja imádságos lelkülete, édesapjának kemény szigora.
Teológiai tanulmányait a Győri Szemináriumban és a Budapesti Akadémián végezte, 1957. február 17-én szentelte fel Kovács Sándor püspök úr.
Nyőgérbe helyezik káplánnak, de felszentelése után fél évvel az 1956-os események miatt papi szolgálata megszakad. Szervezkedés vádjával két évre börtönbe zárják.
1964-ben került vissza az egyház kötelékébe.
Jánosházán 1976-tól volt plébános, 1990-től ellátta a zalaerdődi plébániát is. Plébánossága alatt folyamatosan hitoktat, karácsonyi műsorokat szervez, szívesen fogadja a középiskolás fiatalokat is egy kis beszélgetésre, éneklésre. Irányításával és vezetésével több, mint 30 éve működik énekkar Jánosházán. Aktívan szervezi a plébánia életét, irányítja a lehetőség és szükség adta beruházásokat.
Elindítója, lelki vezetője és tanácsadója a Rózsafüzér Társulatnak és a Karitász Csoportnak. 1993-ban megalapította a Szent Imre Általános Iskolát.
Soha nem feledkezik meg arról, hogy elsősorban pap, akinek Krisztus lelkületével kell élnie hívei körében.
1997. március 15-én a Vas Megye Közgyűlése által adományozott kitüntetést vehetett át.
1996-ig, ameddig egészségi állapota megengedte, végezte a hitoktatást.
Folyamatosan gondot fordított a nevelőtestület, de az iskola valamennyi dolgozója szakmai és lelki képzésére. Megnyilvánulásait mindig az önvizsgálódás és a jövőbeli célkitűzések megfogalmazásának kettőssége jellemezte. Szavaival megfogalmazta, tetteivel bemutatta, mitől katolikus a katolikus iskola.
Abszolút mérce: csak olyan követelményt állított, amit maga is teljesített. Figyelembe véve a képességeket, a dicsérettel és a kemény szigorral egyaránt teljesítményre ösztönzött. Prédikációi ma is lebilincselően hatnak gyermekre és felnőttre egyaránt.
Egyházmegyei megbízatásait is lelkesedéssel, kitartással, tudása legjavát nyújtva teljesítette.
Nyugdíjazása után, 2009-től a Jánosházi Plébániához tartozó Zalaerdődön él nyitottan a világ felé.
„Drukkolva gondolok arra – fogalmazta meg egyszer -, hogy a Krisztus által elképzelt papi életnek mennyire tudok megfelelni. Teszem, ameddig a Jóisten akarja, úgy, ahogy Szent Ágoston mondotta: „Én veletek együtt akarok keresztény lenni és értetek pap.”
Dr. Kiss László volt alkotmánybíró
Dr. Kiss László volt alkotmánybíró
Dr Kiss László (1951-2026.) Jánosházán született, 1951. február hó 10-én. A Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán a Közigazgatási Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszéken dolgozik 1975-től valamint a Magyar Alkotmánybíróságon. Az Állam- és Jogtudomány kandidátusa, tudományos fokozatot 1982-ben, Az Állam- és Jogtudomány doktora címet , 1992.-ben érte el. Fontosabb megbízatásai:
A Magyar Közigazgatási Kar alelnöke, 1992-től 1998-ig. A Deregulációs Tanács tagja, 1989-1990-ig, illetve 1995-től 1998-ig.A Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának tagja (1998-tól). Újraválasztották 2007. febuár 19-én, 2007. március 10-től 2016. március 10-ig, 9 esztendőre. A PTE AJK Doktori Tanácsának elnöke, Az Országos Közigazgatási Szakvizsga Bizottság tagja
Publikációs tevékenysége: 1975-től mintegy 35 monográfiája és kézikönyve, valamint közel 200 tanulmánya jelent meg külföldi és hazai szaklapokban.
Külföldi kapcsolatai: Humboldt-Ösztöndíjas a marburgi Philipps-Egyetemen, 1988-1989 és 1997. február 2 – augusztus 1-ig. Előadásokat tartott Eszéken, Krakkóban, Bayreuthban, Marburgban, Kölnben, Bonnban, tanulmányai jelentek meg Ausztriában, Lengyelországban, Németországban, Spanyolországban. Kitüntetései, szakmai elismerései: Baranya Megye Tudományos Díja, 1996.Széchenyi Ösztöndíj, 1997-2000. Belügyminisztérium „Tudományos Díj”-a, 2004 „Somogy Polgáraiért” Emlékérem, 2005. Magyar Jogász Egylet kitüntetése, 2006. Budapesti Corvinus Egyetem honoris causa doktora, 2007.
Auerbach József, egykori gyárigazgató
Auerbach József
Auerbach József (1942-2019.) Az általános iskolát Nagyvázsonyban, a középiskolát a budapesti Faipari Technikumban végezte el. A középiskola befejezése után egy évet dolgozott a veszprémi VIDEOTON cég Rádiókáva gyárában, majd 1961-ben felvételt nyert a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Mérnöki Karára, melyet 1966-ban sikeresen befejezett.
A diploma megszerzése után három éven át, a tanulmányaihoz ösztöndíjat biztosító Vas megyei Faipari Vállalat vasvári, jánosházi, majd szentgotthárdi telepén dolgozott, közép és felső vezetői beosztásban.
1970 januárjában Jánosházára költözött, ugyanis a budapesti székhelyű Iskolabútor és Sportszergyár gyáregységet hozott létre Jánosházán, melynek vezetésével bízták meg. A gyár 22évig tartó működése alatt, meghatározó szerepet töltött be a nagyközség életében. Ipart teremtett az addig főleg mezőgazdaságban és háztartásban dolgozók részére. A kezdeti 40-50 fős létszám hamarosan 400-ra emelkedett, és ez a létszám állandósult. A dolgozók a nagyközségből és vonzáskörzetéből kerültek ki. A középvezetők megfelelő szakmai képzése érdekében 1975-ben megállapodást kötött a szombathelyi Faipari Szakközépiskolával egy kihelyezett faipari tagozat beindítására. Az oktatás szakmai részében is tevékenyen részt vett. A tanulmányok befejezése után 16 fő tett szakközépiskolai érettségit, közülük 4 fő faipari technikus lett.
A kisgyermekes édesanyák nyugodtabb munkavégzése érdekében az óvodai szünet időtartamára a gyárban a gyermekeknek felügyeletet és hasznos időtöltést biztosított. Ez a megoldás abban az időben meglehetősen újszerű volt. /1970-es évek/
A nagyközség társadalmi életében is részt vállalt, két cikluson keresztül volt a Nagyközségi Közös Tanács tagja
Kitüntetései: Könnyűipar Kiváló Dolgozója 1973. 1974.
MNK Minisztertanácsa Kiváló Munkáért 1981.
Kiváló társadalmi munkás 1985.
Az üzem 1992-ben gazdasági okokból megszűnt. Ezt követően egyéni vállalkozó lett, fa és bútoripari szakterületen.




